4 személyre                     
Elkészítés: 40 perc                      
  
200 g chorizo kolbász
2 csomag réteslap
1 fej lilahagyma
3 gerezd fokhagyma
2 szelet bacon
4 ek. szójaszósz
1 csomó metélőhagyma
1 ek. dijoni mustár
1 db lime
1 tk. curry
1 tk. korriander
1 tk. cajun 

Ezzel nem füstölöd ki a barátaid és nem megy a tüdődre. Ellenben finom, mennyei az illata és a megfelelő helyre kalandozik a gyomorba. A Whiskeyt is nyugodtan elhagyhatod. Inkább sör legyen behűtve, mert erősen fűszeres és sós lesz a végeredmény.
A chorizo spanyol kolbász, kicsit zsírosabb és eltérőbb fűszerezésű, mint a gyulai vagy a csabai.
Ezen a ponton természetesen a pincéből előszivárgó ősmagyarok, büszkén kiáltanak fel, hogy soha más kolbászt meg nem fognak csak a hazait. Egészségükre.
Én szeretek kipróbálni más ízeket is. Plusz a zsírosság miatt, jobb lesz újra keverni felhevülten. Szét is kapom, amennyire lehet.
Chorizot amúgy szinte bármelyik nagy áruházban lehet már kapni. (Nem kell erre hivatkozva, azonnal szállást foglalnod Costa Bravan, holnapi indulással)
Serpenyőben megpirítom az apróra vágott hagymákat és a bacont. Rádobom a kolbászt és megszóróm a fűszerekkel. Alaposan átforgatom és félreteszem. Olyan jó, markáns illata van, hogy pavlovi módon ellenőrzöm az italokat a hűtően.
A réteslapokkal finoman kell bánni, mert hamar szakad és akkor mehet a levesbe. Egy csomagban általában 6 lap van. Ezt félbevágom, és egy szivarhoz 3-at fogok felhasználni. Így 4 darab jön ki. Azaz két csomagból, mindenkinek 2 szivar jut a végén.
Szép szöveges feladat is lehetne ez - feltéve, ha a matektól nem kaptál frászt már általános 3-ban, mert erősebb voltál, mint kotangens - de hidd el így van.
Olvasztott margarinnal, lehelet finoman megkenem ez első réteget, és ráteszem a másodikat. Majd azt is megkenem és mehet rá a harmadik.
Egy evőkanál segítségével ráhalmozok egy adag kolbászt és hengerre formázom. Áthajtom a tésztát rajta, kettőt forgatok, behajtom az oldalait és feltekerem. Voilá! meg is van a szivar alapforma. Mindenhol átkenem még a margarinnal, hogy összetartsa és ropogósra süljön majd.
Ezt a laza mozdulatsort 8x ismétlem.
Ha nem vagy vizuális alkat, akkor menet közben majd teljesen világos lesz az egész. Igen, mint a nedű a hűtőben.
Előmelegített sütőben 175 fokon 20 percre beteszem. S amíg odabenn vannak, elkészítem a mártogatóst hozzá.
Az apróra vágott metélőhagymát beleszóróm a szójaszószba. Elkeverem benne a mustárt és a limeot. Oké, ez nem töltötte ki a teljes időt, de csinálhatnám nagyon-nagyon lassan. Vagy a mustár és a lime között, érdekességképp, mesélhetek Dijon és Pécs testvérvárosságáról.
Ha lejárt a sütő, akkor még serpenyőben, kevés forró olajban, hirtelen megkapatom mindet, hogy a végső állagot elérje. De csak okosan, mert nem chorizo brikettet szeretnék.
A tálalást elnézve, nem csak remek látvány, de rém erőteljes ízkombináció is.

Ahogy a porlékony szivart megáztatva a mártogatósba, az első falat a szádhoz ér ,azonnal megérted, hogy miért volt minden egyes korty behűtve, ami lekíséri az egészet.