Bazsalikomos omlett – Sherrys, paprikás pirítóssal
2 személyre
elkészítés 30 perc
5 tojás
2 marék friss bazsalikom
5 dkg parmezán
1 tk. koriander
2 szelet barna kenyér
3 fajta kaliforniai paprika
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl Sherry
1 ek. méz
só, bors
margarin
Van az a generáció, aki, ha omlettet csinál, vagy csak ránéz, Dexter laboratóriuma ugrik be. Ám ez most nem omelette du fromage, egy picit extrább, és Dee-Dee sem szaladgál a környéken.
Jó kis dús reggeli. Délig simán kibírni vele.
Tojásokat egy tálba feltöröm, és felverem, beletéve a sajtot (reszelve persze - elég furán úszkálna benne egyben), széttört koriandert, sót, borsót. A bazsalikomot apróra vágom. Ha nincsen komoly, markolatos, duplapengés, libikókás zöldségaprító, akkor (kérek karácsonyra…) simán késsel.
Miután ezt is jól belekevertem, kibontom a Sherryt, és kimérem a szükséges 2 decit. Rájövök, hogy ez dupla annyi, és „ésszel” megfelezem.
A paprikákból, a lilahagymából és a fokhagymából is csíkokat vágok. Felpattintom a serpenyőt a platnira, és egy jó kövér margarinon elkezdem őket megkapatni. Amint éppen, hogy elkezdenek fonnyadni, pótolom a szükséges folyadékbevitelüket (egye-fene a sajátomat is), aztán mehet rá a méz is. Akkor van kész, amikor már szép barnás, és kóstolási alapon is úgy érzem. Arra azért figyelni kell, hogy ne faljam fel menet közben az egészet. Félreteszem.
Kimosom a serpenyőt a következő etaphoz.
Az omlett készítés lényege, hogy a hőfokot megfelelően kezeljük, s ne úgy, mint „azt majd én tudom, hány pöttyös” kijelentéssel a ruhák szénné vasalásakor. Egy kis margarint max. hőfokon megbugyborékoltatok, és ráöntöm a tojást. Visszaveszem a hőfokot közepesre. Mivel még forró, megkérgesedik, és nem esik szét. Oldalt meg-meghajlítom, és megdöntöm a serpenyőt, hogy oda befolyjon a még nyálkás rész is, és lassan összesül. Ha akarom, és érzem az erőt magamban, ügyesen félbe is hajthatom a végén.
Pirítósokat menet közben elkészítettem, naná. Ráhalmozom a paprikás cuccot.
A sós fűszeres omlett és az édes feltétes pirítós egyből sokkolja az ízlelőbimbókat és „Hú! Ez de finom!" felkiáltással grapefruit léért kiált, hogy tökéletes legyen a harmónia.
2 marék friss bazsalikom
5 dkg parmezán
1 tk. koriander
2 szelet barna kenyér
3 fajta kaliforniai paprika
1 fej lilahagyma
2 gerezd fokhagyma
1 dl Sherry
1 ek. méz
só, bors
margarin
Van az a generáció, aki, ha omlettet csinál, vagy csak ránéz, Dexter laboratóriuma ugrik be. Ám ez most nem omelette du fromage, egy picit extrább, és Dee-Dee sem szaladgál a környéken.
Jó kis dús reggeli. Délig simán kibírni vele.
Tojásokat egy tálba feltöröm, és felverem, beletéve a sajtot (reszelve persze - elég furán úszkálna benne egyben), széttört koriandert, sót, borsót. A bazsalikomot apróra vágom. Ha nincsen komoly, markolatos, duplapengés, libikókás zöldségaprító, akkor (kérek karácsonyra…) simán késsel.
Miután ezt is jól belekevertem, kibontom a Sherryt, és kimérem a szükséges 2 decit. Rájövök, hogy ez dupla annyi, és „ésszel” megfelezem.
A paprikákból, a lilahagymából és a fokhagymából is csíkokat vágok. Felpattintom a serpenyőt a platnira, és egy jó kövér margarinon elkezdem őket megkapatni. Amint éppen, hogy elkezdenek fonnyadni, pótolom a szükséges folyadékbevitelüket (egye-fene a sajátomat is), aztán mehet rá a méz is. Akkor van kész, amikor már szép barnás, és kóstolási alapon is úgy érzem. Arra azért figyelni kell, hogy ne faljam fel menet közben az egészet. Félreteszem.
Kimosom a serpenyőt a következő etaphoz.
Az omlett készítés lényege, hogy a hőfokot megfelelően kezeljük, s ne úgy, mint „azt majd én tudom, hány pöttyös” kijelentéssel a ruhák szénné vasalásakor. Egy kis margarint max. hőfokon megbugyborékoltatok, és ráöntöm a tojást. Visszaveszem a hőfokot közepesre. Mivel még forró, megkérgesedik, és nem esik szét. Oldalt meg-meghajlítom, és megdöntöm a serpenyőt, hogy oda befolyjon a még nyálkás rész is, és lassan összesül. Ha akarom, és érzem az erőt magamban, ügyesen félbe is hajthatom a végén.
Pirítósokat menet közben elkészítettem, naná. Ráhalmozom a paprikás cuccot.
A sós fűszeres omlett és az édes feltétes pirítós egyből sokkolja az ízlelőbimbókat és „Hú! Ez de finom!" felkiáltással grapefruit léért kiált, hogy tökéletes legyen a harmónia.
