6 személyre                                    
Elkészítés: 70 perc                                     
    
12 lap lasagne tészta
70 dkg sütőtök
250 g ricotta sajt
20 dkg Lustenberger 1862 sajt
10 dkg parmezán sajt
5 dkg cheddar
200 g bébi spenót
100 g teavaj
10 dkg serrano sonka
5 gerezd fokhagyma
5 db zályalevél
2 dl tej
1 ek. búzaliszt
4,5 dl alaplé
1/2 szár rozmaring
só, bors
szerecsendió

Zseniális ízvilágú lasagne. Ha a tetejéről elhagyjuk a sonkát, akkor a húsmentes életet folytató embertársaimnak is szeretettel ajánlom, hogy kóstolják, egyék. Még az is lehet, hogy Garfield dobná  a klasszik verziót ezért azonnal. Na jó...nem, Ő nem. Aki dagadt macska, berögzült szokásokkal, az az is marad.
A tök mennyisége úgy jön ki, hogy eredeti állapotában 1 kilós. A külső borítás és belső magvak eltávolítása után felkockázom dobókocka nagyságúra. Így 20 perc alatt meg is puhul a 180 fokos sütőben.
Ahova tepsibe helyezem be, miután alaposan megsóztam, borsoztam és olíva olajjal mindezt bele is masszíroztam.
Amíg a tököm puhul, elkészítem a mártást. Fergeteges poén, de nem, nem minden légyott után csinálok mártást. 
A vajat egy nagy serpenyőben megolvasztom a rozmaring és a zálya levél kíséretében. A fokhagyma is mehet bele, zúzott állapotában.
Nem is kell egy-két percnél több, hogy a fűszerek kiengedjék annyira az ízüket, amennyire most nekem szükségem van. Így azokat ki is emelem. Ha habzik a cucc, akkor semmi gáz, habzania kell. Nem a serpenyő lett veszett.
Egyenletesen elkeverem benne a lisztet, s felöntöm a tejjel, majd az alaplével. Miután kicsit kirotyogta magát és elkezdett sűrűsödni, a cheddart is elkeverem benne.
Majd megkoronázom az egészet a spenóttal. S ahogy ennél a zöld levelűnél lenni szokott, előszőr alig bírom beletuszkolni a serpenyőbe, majd két perc múlva keresem, hogy hova tűnt.
Kis hínáros tavat félrehúzom rétegezésig. 
A tököt kiveszem a sütőből és egy tálba öntöm. Villa segítségével összetöröm. Szerencsére ez annyi csak, hogy kb. három kört megyek benne az eszközzel. Nem ez fogja kitenni a mai kardiót, az biztos. 
Belekeverem a ricottát, jó alaposan. S meg is van.
Jöhet az összeállítás. A legideálisabb méret, a karácsonyra kapott sütőtál, ami 21*31 cm-es, s pont 3 lap egymás melletti elhelyezésére alkalmas. Ha Jézuska nem hozott volna, akkor a sárga-kék áruházban vidáman megtalálható.
Az aljára kenek egy kis mártást. Ezután ráhelyezek lapokat, amiket megkennek tökös krémmel. Erre újabb mártás megy, amire a parmezán és Lustenberger reszelt kombóból szórok. Ezek a sajtok eszméletlen jó karakteresek, nehéz megállni, hogy a felét ne a számba reszeljem.
A fent leírtak ismétlésével, addig rétegezek, ameddig el nem érem a sütőtál magasságát. Ez kb. 4 réteg, azaz 12 lap tészta. Érdemes variábilisen tenni, geometriai tudásunk felhasználásával. Jobban egyben marad az egész a végén.
A vegák most ugranak egy bekezdést. Én meg a hajszálvékony sonkaszeleteket, csak úgy, egyszerű mozdulatokkal, rózsa formába rágyűröm a lasagne tetejére. Erőteljes sós íze nyomot hagy majd minden egyes harapás után. Képzeletben még egy Ennio Morricone zene is felcsendül mellé.
Előmelegített sütőben, 200 fokon, egy röpke fél óra alatt összesül az egész történet.

A szabályosan kiszelt adagom felett, egy pohár Irsai kiséretében, azon morfondírozom, hogy legközelebb is dobom a hagyomanyos receptet.