4 személyre
Elkészítés: 60 perc 

100 gr feketeerdei sonka
50 gr bébi spenót
200 gr liszt
120 gr margarin
60 gr reszelt parmezán
1 csipet só, bors

Maradt sonka és spenót az ünnepi dömpingből és a sütinyomót is elfelejtettem használni. Így már meg is van az ötlet a szilveszteri rágcsához.
Cukor helyett meg jöhet a parmezán. A sós úgyis jobb, mint az édes. A liszttel együtt egy nagy tálba teszem. Akkorába, hogy legyen majd kényelmesen hely a gyúráshoz. Ha itt bekapcsolt a protein agyad és rohansz a konditerembe, akkor menthetetlen vagy.
A sonkát és a spenótot is nagyon apróra vágom. A margarint megolvasztom. Majd elkezdem a masszámat összedolgozni. Erőteljes mozdulatokkal pár perc alatt meg is van. Nem nagy etwas. Gondolja arra, hogy a 79 éves Mari néni Botykapeterden, mosolyogva teszi ezt, miközben még anekdótázik is. Túlgyúrni viszont nem szabad. (Protein agy vágod?)
Ezután beteszem a hűtőbe 30 percre pihenni. Magamat meg a gép elé.
Előmelegítem a sütőt 180 fokra.
A kész tésztát kb. 0,5 centi vékonyra nyújtom. Szép zöld színe van és mindenhonnan kikandikál a sonka. Megpróbálok szabályos négyzet formát alkotni, hogy minél többet ki lehessen szaggatni első körben.
Majd nekiesek a formanyomóval. Boldog mosollyal készítem a hópihés köröket, mert itt még szép és szabályos formákat kapok. A minta is kiválóan látszik.
Mindez 15 perc sütés után cseppet szertefoszlik. De nem baj, mert az íze a lényeg. Ami viszont nagyon egyben van. Arra figyelni kell, hogyha már egy kicsit is barnulni kezd az alja, akkor azonnal kivenni, különben nagyon száraz lesz. És ez a tulajdonság inkább a vörösbornál jó.
A maradék feketeerdei sonka szeleteket a sütőben ropogósra pirítom.

A karakteres ízek, amik rágcsáláskor felvillannak, tökéletes egységet alkotnak a pohárban gyöngyöző Freixenet-vel. Így már csak a trombitámat kell megkeresni.