8 személyre
elkészítés 70 perc

1,5 kg sertés karaj
3 fej vöröshagyma
2 fej édeskömény
4 granny /golden alma
1 narancs
1 citrom
10 dkg margarin
20 dkg vegyes sali
1 dl konyak
1 dl fehérbor
1,5 dl főzőtejszín
só, bors

Ha jön egy rakás vendég kajálni, vagy csak nagy a fámili, akkor ezzel lehet tündökölni.
Megfogom a szép nagy sertéskarajt, ami akkor jó, ha Popey alkarjához hasonló, és jó alaposan átforgatom sóban, borsban, ez majd kérget ad neki.
Jó adag olajat öntök a serpenyőbe, és 3-3-3-3 perc alatt körbe pirítom a húst. Ez alatt a sütő mehet 190 fokra.
Amint megvagyok a pirítással, átemelem a húst a tepsibe. Nem kézzel, mert az nincs azbesztből. A serpenyő alatt lekapcsolok, és belehajítom a szálasra vágott hagymát. Hadd piruljon az is egy cseppet! Majd a bort is ráöntöm, hogy ne hidegen menjen a húsra. Nehogy nekem sokkot kapjon... ismerjük az érzést, amikor zuhanyozunk, és egy „nagytudású” valaki közben máshol is megnyitja a vizet...
Ha a boros hagyma a hús alatt van, akkor mehet a sütőbe 50-60 percre. Ez alatt prímán meg lehet csinálni az öntetet meg a salátát.
Az öntethez az almákat nyolcadokra vágom. Szám szerint 3-at. Ezeket a serpenyőbe teszem, a már felhevült margarinra. Ott addig forgatom, toszogatom időnként, míg kicsit barnulni nem kezd, és úgy nem néz ki, mint a svédmintás pulcsim. Ezután jön a móka: a flambírozás. Lehetőleg ne gyújtsuk fel a lakást. Ha a platni felett beépített szekrénysor van, akkor emeljük el onnan, miután beleöntöttük a konyakot.
Most egy hosszabb gyufa segítségével lángra is lobbantom. Nagyon látványos a dolog. Ha már nem ég, akkor visszateszem a platnira, és a főzőtejszínnel besűrítem. Ezzel kész is.
A salátához az édesköményt és az almát szálasra vágom. Ezeket citromos vízbe teszem kicsit, hogy ne barnuljon meg. Addig a vegyes salit egy nagy tálba helyezem, és összedolgozom a meghámozott, darabosra szeletelt és kinyomkodott naranccsal. Majd mindent egybeforgatok.
Ez alatt a husi is elkészült, meg szellemileg azok is, akik végigasszisztálták a főzési metódusokat. Mielőtt felszeletelem a húst, kicsit várok, hogy hűljön, mert úgy megtartja a szaftját.

Már olyan éhesek vagyunk a tökéletes illatoktól és látványtól, hogy nehezen megy a tálalás. Mit, hogyan, mivel eszünk belőle, teljesen mindegy, mert irdatlan finom. Persze a bort semmiféleképpen nem felejtjük el mellőle, annyira azért észnél vagyunk.