4 személyre
elkészítés 70 perc

8 szelet karaj
1 konzerv kukorica
2 fej lilahagyma
3 ek. dijoni mustár
3 ek. akácméz
8 szelet bacon
1 kg kis szemű újkrumpli
4 gerezd fokhagyma
só, bors, pirospaprika
fogpiszkáló

Nem muszáj azért vele világgá menni. Pláne, ha nem figyelünk a fogpiszkálók helyes használatára csak a kórházig jutunk.
A karajokat szép laposra klopfolom a vándorbunkómmal. Majd – rutinos utazóként, reggeli keléssel – 3 óra hosszára elteszem a jól beforgatott mustáros-mézes cuccba.
Elkészítem a tölteléket.  Összevágom a lilahagymát és a bacont, majd összekeverem a kukoricával. Kész is.
A krumplit lehetőleg úgy kell összeválogatni, hogy egyforma nagyságú ellipszoidok legyenek, 4/6 cm átmérővel. Mindegyiket átdörzsölöm víz alatt. Nem kell megpucolni véletlenül sem. Hosszanti irányban félbevágom mindet. Beledobom tepsibe és öntök rá olajat, bőven. Megszóróm sóval, borssal és a szálasra vágott fokhagymával. Majd a pirospaprikával. Ettől lesz kellemesen rézbőrű az egész cucc. Nem kell túlzásba esni, mert akkor jó, ha a végén, a kicsit összeaszott cucc olyan, mint az öreg, bölcs indián arca.
Két kézzel jól összeforgatom az egészet. Majd kezet mosok. Egyrészt mert jön a batyu készítés, másrészt meg a kedvenc sörös korsómról nehéz lemosni az olajat.
A húsokat szépen kilapogatom a vándorvágódeszkára. Középre egyengetek egy adagot. Föl/össze fogom és teljesen mindegy milyen módszerrel megfogatom a piszkálókkal.
Ha mindegyik batyu kész, akkor a krumpli közé helyezem őket. Fóliát a tetejére és 200 fokon 35 perc után lekapva azt, 245 fokon15-20 percet pirítok rajta.

Vándorútra soha ne induljunk el folyadék nélkül! Ezért ha kitöltöttem a – stílusosan – vörös sört és sikerült minden fogpiszkálót eltávolítani, akkor megpihenve a szikla tetején, elfogyasztom az étket.