4 személyre

elkészítés 30 perc

40 dkg ricotta
25 gr szárított vargánya
1 szárított piros chili
2 gerezd fokhagyma
7 dl paradicsomszósz
10 db fekete olivabogyó
1 csokor bazsalikom (közepes)
1 tojás
1 szerecsendió
1 citrom
40 gr parmezán
25 dkg bacon
narancsos méz
liszt

Hivatalosan ez egy vega kajának indult, de ember! ha normális vagy és kinyitod a hűtőt, akkor ami elsőnek gutten morgennel köszönt, az a bacon.

Így nem is kezdem mással. Beáztatom narancsos mézbe. Narancsos méz nem egzotikum, hanem simán voltunk olyan fortélyosak, hogy a megvásárolt akácba 4 karikát belevágtunk fél évvel ezelőtt vásárlás után. Ennyi.
A szárított vargányát leöntöm forró vízzel, 2 decivel, és lefedem. Így megpuhul és kigyün az íze. Félreteszem amíg aktualitását nem kapja.
Ricottával finoman kell bánni mint egy úri hölggyel, így letépem a borítást és az asztalra dobom, mint a állat…oké egy tányérra. Mellé hajintom a tojást, a reszelt citromot, a reszelt szerecsendiót, az egy evőkanál lisztet, a parmezánt és jól összedolgozom. Fogom a serpenyőt és olíva olajjal alákapcsolok. Amikor hallom, hogy cseppet pattog, jöhet a fánk mutatvány. Az evőkanállal kimerek egy adag ricotta masszát, kézzel megformázom és a serpenyőbe dobom. Ezt ismétlem 10x. Szociálpszihológusok csak kilencszer, mert egy elhanyagolható tényező nekik mindig van.
Mikor fordítom? Hát akkor, amikor már kicsit bugyogó hangot ad és a felső réteg is izzadni kezd. Óvatosan kell, hogy ne essen szét (itt is az úrihölgyre gondolok). Amikor aranybarna lesz mind a két oldala, akkor készen is van. Voálá 10 perc kellett ehhez.
Jöhet a szósz…Új serpenyőbe, olivaolajba teszem a fokhagymát, a –már apróra vágott- vargányát, majd a paradicsomszószt és a friss bazsalikomot, nomeg a chilit. És ezzel is bugyogásig várok (hülye sátán az üstjével és tapasztalatával előnyben van itt), majd mehet bele bazsalikom, a só és a bors. Itt, ezen a ponton, dobom bele az olivabogyókat. Mindenféleképp magos feketét. Para nincs, mert csak rányomom az ujjam és a magok szállnak kifele. Lekapcsolva otthagyom összeérni.
Jöhet a kedvencem –mert normális vagyok- a bacon. A ricottás serpenyőt visszateszem a platnira (nem kellett volna a mosogatóba dobni) és belecsíkozom. Érzésre fordítom őket (igen, hogyne, persze, mint az úrihölgyeket) amíg készen nem lesz pikkpakk. A mézes cucc miatt nem fog összeugrani a szalonna.

Ha kitálaltam és elkezdem falatozni, felbontom a Leffe sörömet hozzá (hoppá, igen ez is még a normálishoz tartozik, hogy van otthon), hogy még teljesebb legyen az ízharmoni.